A TISZAKÖNYÖK TÖRTÉNETÉBŐL

A honfoglalás kor

   A IX. század 2. felében az etelközi magyarok kalandozó csapatai többször is átvonulhattak területünkön. Sőt az is valószínű, hogy időnként a jól védhető, mocsaras-dombos, fában és vízben bővelkedő Tiszakönyökben teleltek két hadjárat között. Elképzelhető, hogy előőrseik már állandóan itt tanyáztak, mert e senki földjéről biztonságban és könnyen figyelemmel kísérhették a Kárpát-medence politikai eseményeit. Bóna István szerint 894-ben egy magyar sereg végigdúlta a Dunántúlt, majd téli szállásra visszahúzódott a Tiszakönyökbe, itt várta be Árpád fejedelem 895 tavaszán bevonuló főseregét. Valószínű tehát, hogy területünkön a honfoglalás évekkel, esetleg évtizedekkel korábban megtörtént, mint az Alföld többi részén.

  A mai kisvárdai vár helyén álló földvár fontos központ lehetett a X. században, mert települések védőgyűrűje vette körül. A szűkebb Tiszakönyök ezért jelentős honfoglalás kori leletanyaggal rendelkezik: több temetőt is feltártak, illetve magányos sírt találtak. Eperjeskén (a Három nyárfa dombján) 8 sírt ástak ki két ezüst tarsolylemezzel, rendkívül szép ezüst övveretekkel és ékszerekkel. Mándokon (a Tetenke-hegyen) egy női sírt találtak díszes lószerszámokkal, Tuzséron pedig (a Boszorkány-hegyen) 6 sírra bukkantak díszítetlen ezüst tarsolylemezzel, szokatlan övfelszereléssel.

   Tiszabezdéden (a Harangláb-dűlőben) egy nagycsaládi temetőt tártak fel, amely országos hírnévre tett szert. 1896-ban, a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából a Tiszai járás főszolgabírája, Vidovich László felhívást intézett a községek elöljáróihoz, hogy a talált régiségekről értesítsék őt. Rácz Béla bezdédi körjegyző jelentette, hogy a község határában az 1880-as évek közepe táján egy lovassírra bukkantak. A sírt útegyengetéskor találták a Bezdédről Záhonyba vezető országút 1. kilométerkövének közelében, ahol az út egy 2-3 méter magas homokvonulatot szelt keresztül.

   A megjelölt helyen Vidovich László és Tompos Endre mándoki gyógyszerész 1896. április-június között többször is ásatott, s az úttest alatt és attól délre 17 sírt tártak fel. 3 sír kibontásánál jelen volt a megye tudós főorvos-régésze, Jósa András is, ő készítette el a temető helyszínrajzát, és még abban az évben ismertette a leleteket az Archaeológiai Értesítőben.

   A 18 sír többségét egyetlen észak-dél irányú, kissé ívelt sorban ásták meg. Az elhunytakat meghatározott rendben temették el: mindenkinek rangja szerint szabták meg a helyét. Középen nyugodott a gazdag felszerelésű családfő (vagy nemzetségfő), jobbján csak nők, balra csak férfiak feküdtek. A családfő mellett, a sorból kilógva néhány szolgaféle kapott helyet, hogy a másvilágon is “kéznél legyenek” uruknak – alárendelt helyzetük miatt azonban a többiek alá kerültek. Középen pihentek a rangosabbak: ők több, értékesebb fegyvert és ékszert viseltek – a sor két széle felé egyre szegényesebbek voltak a sírok. A férfiak rangját a melléjük tett nyilak számával is jelezték: a családfő tegezébe 8-at raktak, a többiekébe egyre kevesebbet. Sírmellékletük általában értékesebb, gazdagabb, mint a nőké, ők többnyire valódi arany és ezüst ékszereket hordtak, míg asszonyaik csupán ötvözött, rossz ezüstöt. Egy kivétellel minden férfi lábához odatemették utólag lovának lenyúzott bőrét (benne hagyva a koponyát és a lábszárcsontokat) meg a lószerszámokat, a nők közül csak egynél fordult ez elő.

   Neves régészünk, László Gyula szerint a bezdédi temető elrendezése a nomád sátor (a jurta) ülésrendjének tükörképét mutatja. Pogány őseink hite szerint ugyanis a másvilágon minden fordítva van, s ennek megfelelően bocsátották utolsó útjukra szeretteiket.                                                  Czető András