Elemek harca
Hit, remény, jóság
értelem. Közös sírba
hantolt négy elem.
Gyűlölet, harag,
rosszakarat. Ki gyilkol
az élve marad!
Csillagjegy
/ Rocktóber /
Előttem a Szűz,
a Skorpió mögöttem.
Alattam Mérleg.
Billen a nyelve.
Könnyűnek találtatott.
Zárlatos elme.
Csendretáncolók
Testet képzeltek
egymásnak. Néztek rájuk,
s elmosolyodtak.
Összefonódva,
mozdulatlanul léptek.
Csendre táncoltak.
Bolyongás
Jól nevelt rosszcsont.
Nagyvonalú kismiska,
kezetlen bűvész.
Együgyű kétség.
Kharón. Mese és mise.
Fogja a karom.
Aki Á-t mond
Nem tud róla. Mint
a kisdedet etetik.
Nem sejti. Á, nem!
Jól tudja,mint a
vízfolyás, hogy gödröt ás.
Ért hozzá. B…meg!!!
Vízben oldódó pohár
Rét köröz a sas
felett,kő dobog a szív
helyett. Szélcsend fúj.
Ez marharendben!
Mondták a Grimm testvérek
a parlamentben.
Vérmező
Kapuján vicces
írás:„ARBEIT MACHT FREI ”
Röhögi az őr.
Itt a halál nem
kaszál. Kombájnnal arat.
Véren jár az Úr…
Vadászok
Lelőtt egy nyulat.
Orvvadászokkal mulat.
Hajtó ül, ő áll.
Lelőtt egy őzet.
Kezében kenderfőzet.
Hajtó ül, ő száll.
Törpék
Létrán áll. Törpe.
A földiepret szedi.
Épp hogy eléri.
Törpe. Széken áll.
Így néz be az ágy alá.
Vajon, mit kémlel?
Teremtő
Porig rombolta.
Pusztán azért, hogy újra
felépíthesse.
Felépítette.
Porig rombolta újra.
Pusztán azért, hogy…
Szökőár
Vitte a kunyhót,
vitte a várat. Vitte
ki élt. Nem maradt
semmi utána.
Csak az aranyló torony,
csak a szélkakas.
Szerelem
Csontra lefogyva,
tolószékben ülve,a
semmibe réved.
Álma egy halom
lila limlom, amiben
nem köt tilalom.
Örökké fiatal
Párás szemében
éj delelt. Csukott szájjal
búcsúzott. Rablánc…
Túl fiatalon
falaztak be. Örökké
fiatal leszek…
Lélektörmelék
Nincs bor. Új kanál
az éhezőnek,annyit ér
tiszta poharam.
Amit ölelék,
alakváltó megváltó.
Lélektörmelék.
Korsó és kút
Addig jártam a
korsóra,míg kútból nem
néztem a Holdat…
Én kontra magam.
Balsors, vagy jobbegyenes?
Örökké szemben.
Jer cipó
Úgy kézen-közön.
Csak hipp-hopp,addsza-nesze.
Gyere cipó, jer!
Nem zúg a néző.
Sundám-bundám megy a meccs.
Jertek cipók, ham!...
Fénypocsolya
Hiábavaló
kristályvizet önteni
mocskos pohárba.
Verset sírni,
időt tékozolni, míg
gazverte a kert…
Csend után
Forró nyár, fényár.
Perzselő hő, égő bőr.
Izzik az éter.
Derékba tört fák,
elnéptelenedett part.
Sugárzó vihar.
Csend
Mikor kínoztak,
s a tüzes trónon ültem,
nem üvöltöttem.
Mikor temettek,
a sírom mellett álltam.
Nem kiabáltam…
Árkok
Menüpont: napló.
Beérkező hívások.
Hallgatok. Nincs szám.
Szívemben hegy van.
Magas hegyek közt mély völgy.
A völgyben gödrök.
Aranytorkú fűzfa síp
Asztala térde.
Rajta gyűrött papírlap.
Szorítja tollát.
Szélnek eresztett
szép szavú népét készül
összeterelni.
A hitetlen
Ha nincsen Júdás,
nincs árulás. Ha nincs bűn,
nincsen megváltás.
Ha nincs hit, nincs út.
Ha nincs út, nincs útvesztő,
sem útonálló.
Fehér karácsony színes sportcipőben
/ Egy mondóka nyomán /
Ép lélek, ép test. Soha nem léptem
együtt fekete bakancsokkal.
Nem is kaptam soha friss rétest,
nagy, izzó narancsokkal.
Soha nem húzok fel fekete bakancsot.
Nem lépek egyszerre, bármi lesz estére.
A harci parancsszó halkulni látszik.
Karácsony van. Hozott a Kisjézus nékem
színes spotcipőket,mindenféle szépet.
Három tepsi rétest, hét kosár narancsot…
A bűn zsoldosa
Szorongó lelkünkbe költözött az Éden.
A szemfényvesztő Édenbe a Kert.
A remények kertjébe a virág,
az elátkozott virágokra a szirmok.
A csábító szirmokra a Bűn édes illata szállt.
Keserű vált az illat, lehullottak a színevesztett
szirmok. Kiszáradt s zörgő kóró lett a virág.
Júdás gizgazok uralják a műveletlen kertet.
Kígyók fészke lett az elveszett Éden,
a siralomvölgye a tobzódó lélek.
Az iszonytató siralomvölgyben egy Tanító jár.
Akit nagyon vártak, eljött. Úgy mondják,
Ő a Messiás. A végeláthatatlan romok között
átkutat, bevilágít minden sötét zegzugot.
Halottakat, túlélőket, örökéletűeket keres.
Mielőtt magához ölelne a Halál angyala,
talán engemet is megtalál…
Ha megállna fölöttem, s elmosolyodna
örömében,körömszakadtáig kapaszkodnék
hétpecsétes köntösébe!...
Telihold
Piszkos habokban siklik a gondola
tom
Amerre ellátni, a táj csupa sík
oly
Széles, tágas a tér
iszony
Egyre sötétebbé válik a kép
zelet
amiben lassan kicsirázik a mag
ány
Félek, hogy a világom örökre elvesz
ett
Várja a vég
telen
Szavaimba reményt sző egy szó
zat
„Hazádnak”, amelyben az elesettség örök
letes
ahol minden szem kém
lel
Életemre tör
vény
Éjszaka van. Az ég szíve teli
hold
Rockstar
Több ezren szorongnak, szűk az aréna.
A nevét skandálják, várnak a dalra.
Előttük zöld füstben, lángcsóvák közt,
a színpadon áll. Még vár.
Várja, hogy a tömeg köré gyűljön
és betakarja tapssal.
Meztelen magánya nehogy kiderüljön.
Villan a lézer, robban a hang…
Néha nap
/ Csillagok egén /
Éj, éj, éj Nap.
Ég a gyertya, ég.
Az ég viszont nem gyertya.
Lyukas szitán átlátnak az ácsok.
Éj, éj, Nap éj.
Virágos a kertem kedve.
Könnyes szemmel mosolyog.
A csillagok egén Földek vannak?
Éj, Nap, éj éj.
Az út mentén cserbenhagyott Teremtő.
Köpenyét a szél forgatja,
hogy nem önmaga nem tudhatja.
Nap, éj, éj éj.
Van itt valaki?
Nyitott ajtón zörgetek…
Auschwitz ma múzeum.
Mobilmánia
/ Megosztás /
Amíg bambán menüpontjait
érintgettem,heroinos kézzel
simogattam őt,
a négy gigás, okos vakvezetőt,
a frissen mosott agyamban
intelligens dudva nőtt…
Kenyértörés
Nincsek súlyát megtartani,
magamat jóra tanítani,
újra felállni és járni,
itt és most, segíts, ha kell!
A mindennapi kenyeremet hétszer
add meg Uram,hogy legyen mit
visszadobálni azoknak,
akik kővel hajigálnak…
Jókedvet adj
Az eszement tolakodásban,
fehér botjára támaszkodva,
egy fényes kirakat előtt álldogált
nap mint nap.
Maga előtt tartotta remegő kezét.
Kéregetett.
Nem kért mást csak egy csepp kenyeret.
Gyűjtögette a szánalom morzsáit.
Markába egyszer kavicsot tett valaki.
S amikor a követ zsebébe tette,
az rajta jót nevetett.
Mind, akik látták, véle kacagtak…
Fekete hattyú
/ Ossian utolsó éneke /
Emeli szárnyát, messzire indul.
Fényes tavak várják.
A felhők haja vízesés, a Nap szemén pára.
Az üres part szava sóhaj.
Integető fűzfák lombja búcsúztatja.
A csend hangja síró szél.
Fényes tavak várják.
Messzire indul, emeli szárnyát…
Ég és föld között
Lüktet az ér, lángol a vér.
Perzsel a hév, az élet.
Napfényes ház, sok-sok barát.
Örvénylő tánc, lebegés.
Az ég nem vonz, a föld lehúz.
Fogságba vet a semmi.
Felhők mögött eltűnt a Nap.
Árnyékkígyók mozdulnak.
Rideg magány, fűtetlen csönd.
Bealudt tűz a lélek.
Digitális éj
A holdfényszórót kikapcsolták,
a neonlámpákat elfújták mind.
A Gammasugárúton sötét lett
valamennyi ablak,kirakat.
A lézerszemek megvakultak,
a fotocellák az orrukig se látnak.
Nyitva maradtak az ajtók,
zárva az összes kiskapu.
Éj fedte be a digitális tájat.
Elveszett minden hologramember.
A mágneses mezőkön atommáglyákat
gyújtanak a villanypásztorok…
Csizma az asztalon
Alvó szentek virrasztanak,
kék álmokból hurkot fonnak.
Hit vergődik a kötélen,
sírásókkal hahotázok.
Dolmány zsinór, gyöngyös párta,
Isten, ostor, retteg Spárta!
Sok a hiány, sok a semmi!
/„S öt forintért kuglert venni.”/
Beteljesült kihűlt vágyam,
ördög veti tüzes ágyam…
|