Riport Vadkerti Imre előadóművésszel, a Kormorán zenekar frontemberével.

   Este hétre beszéltük meg az interjút, egy budapesti kávézóba. Mikor belépett, a bejárat fölötti óra is éppen ezt az időt mutatta. Pontos volt, kedves, közvetlen, és nagyon barátságos.

Mivel már régebben ismerjük egymást, és tegeződünk, a riportot is ebben a formában írtam meg.

- Beszélj arról, mikor határoztad el, hogy énekes szeretnél lenni, és mi motivált arra, hogy kipróbáld magad a színpadon is?

- Teljesen két vonalon indult el a dolog. Az iskolában alapítottunk egy rock zenekart. Óriási közönség képviselt minket. Kb. ötszázan voltak, akik hallgatták a dalainkat.   Talán csak azért, mert kötelező volt... - mondja nevetve. Egyébként Alfarock volt a nevünk. Ha koncerteztünk, az egész iskola kivonult, kötelező jelleggel...

- Mondta a tanárod, hogy tehetséges vagy?

- Igen. Tehetségesnek tartott. Ez a dolog még az általános iskola ötödik osztályában kezdődött. Énekeltem az iskola énekkarában is.

- Volt, vagy van énektanárod?

- Kiss Éva nevű zenetanárom indított el az egész pályámon.

- Megjegyzem: Mikor egyik barátod,- konkrétan Varga Miklós – elment egy énektanárhoz, néhány perc múlva hazaküldték, azzal az indoklással, hogy az énektanulással csak rontanának a hangján. Szerintem neked sincs szükséged túlzottan erre, hiszen kimondottan egyedi hangod van, amit pillanatok alatt föl lehet ismerni.

- Per pillanat valóban nincs énektanárom...1993.-ban bekerültem a komáromi Jókai Színházba.

- A Mária evangéliumában volt az első szerepem. Ott kötöttem szorosabb barátságot Derzsi Gyurival, aki a mai napig is az egyik legjobb barátom. A Jókai Színházban László Zsuzsanna operaénekes volt az énektanárom, hozzájártam egy évig. Az erősebb alapokat tőle tanultam, majd Derzsi György rábeszélésének engedve, jelentkeztem a „Társulat” című televíziós tehetségkutatóba, ahol az István a király című rockopera tíz éve tartó, jubileumi előadására válogattak hosszú ideig szereplőket. Gyurinak a mai napig hálás vagyok érte, hogy rábeszélt a nevezésre, hiszen így országos ismertségre tehettem szert. Károly Katalin volt az ottani énektanárunk, egy évig tanított nagyon sokat köszönhetek neki is.

- Beszélnél jelenlegi színházi szerepeidről?

- A Komáromi Lovas színházon belüli szereplésen kívül jelenleg más színházi elfoglaltságom nincs, bár az év felét kiteszi a lovas színház a másik felét pedig a Kormorán, a felvidéki zenekarom és az egyéb szóló fellépéseim. A Lovas Színház jelenleg szünetel, decembertől áprilisig tart ez az időszak…

- Fehér Nórival együtt ti vagytok a Kormorán énekesei. Mostanában gitározni is szoktál néha. Mondanál a fellépéseidről valamit bővebben?

- A Kormorán zenekarnak negyedik éve vagyok tagja, ez a fő énekesi vonal. Van egy felvidéki zenekarom, amellyel most készítünk egy CD-t. 10 dal lesz rajta. Ez kicsit nehezebb, összetettebb dolog mert az összes stúdiófelvételt, és minden más technikai dolgot nekünk kell csinálni.

A felvidéki zenekarral idehaza és Magyarországon is vállalunk fellépéseket és természetesen ahová hívnak minket.

- Lesz külföldi turnétok Fehér Nórival az idén?

- Igen. Az USA-ba megyünk. Május végén indulunk és június végéig maradunk. Őszintén remélem tetszeni fognak dalaink az ottani közönségnek.

- Egy kicsit visszatérve a Lovas Színházhoz: Kérlek, mondd el, milyen mértékben nehezebbek a „lovas-szerepek”? Egy alkalommal azt nyilatkoztad, hogy „megindult alattad a ló”, ami eléggé ijesztő lehetett, hiszen bármilyen baleset bekövetkezhetett volna. Ettől függetlenül hamarosan ismét nyeregbe szálltál...

- Azért is ültem lóra, hogy Árpád szerepét eljátszhassam, mivel akkor már értesültem róla, hogy Árpád vezér megformálóját szánják nekem. Akkor kezdtem komolyabban gyakorolni lovon.

Már nincs fóbiám, a profi lovas szerepeket pedig igazi lovasok oldják meg.

- Sok olyan kép van rólad, ahol lovat simogatsz. Szereted az állatokat?

- Nagyon. Otthon is van például kutyánk.

- Komáromban, a lovas színházban frenetikus sikerű koncertjeid szoktak lenni leginkább Vikidál Gyulával, Varga Miklóssal, Balázs Fecóval, és még sorolhatnám...

- Miután Koppány szerepét eljátszottam, egyértelmű volt, hogy Vikidált meghívom. A Korál zenéjén nőttem föl, nagyon szeretem Balázs Fecó dalait... Tehát ez is egyértelmű volt... A többi énekest is tisztelem, becsülöm, kimondottan jó velük dolgozni.

- Köztudott, mennyire foglalkoztat a szlovákiai magyarok sorsa. Ezzel kapcsolatban elmondod az olvasóknak néhány gondolatodat, érzésedet?

- Nagyon fontosnak tartom a Magyar kultúra ápolását, terjesztését, és nagyon sajnálom, hogy a médiában ezek a dolgok kevés teret kapnak. Szinte csak a Duna TV és az M1 közvetít ilyen jellegű műsorokat, tehát koncerteket, színházi közvetítéseket. Gondolok itt például a „Honfoglalásra”, vagy az „Utolsó betyár” című előadásokra. Szeretném, hogy a határon túli magyarság megőrizze anyanyelvét, identitását, ezért nagy öröm számomra, ha ilyen helyekre kapunk meghívást.

Például Kolozsváron, az „István a király” 30 éves, jubileumi előadását több tízezres tömeg előtt játszottuk el. Sajnos Felvidéken is csökken a magát magyar anyanyelvűnek vallók létszáma, ezért 2005-től folyamatosan – szívvel, lélekkel - részt veszek az igazán Magyar érdekeket szolgáló MKP /Magyar Koalíció Pártja/ rendezvényein, választási kampányán, fellépő művészként és szimpatizánsként egyaránt. Ebben az évben három választás is lesz: Először az Elnökválasztás, Európai parlamenti képviselői választás majd ősszel a helyhatósági, amelyen szívből kívánom, hogy az MKP jobban szerepeljen, mint az előző választások alkalmával.

- Van-e valamilyen hobbid? Mennyi időd jut rá?

- Horgászni nagyon szeretek. A fotózás is a kedvenceim közzé tartozik, de nagyon kevés időm marad ezekre az elfoglaltságokra. Szerencsére tavaly, a kanadai turnén sikerült sok természetfotót készítenem.

- Milyen zenei stílust szeretsz leginkább?

- Mindenképpen az igényes, jó zenéket. Többféle stílust kedvelek. Elsősorban a rockzenét, de nem áll tőlem távol a blues. country, a magyar népzene, és komolyzenét is szívesen hallgatok.

Ebben az esetben Mozart, Bach, Wagner zenéjét tudom leginkább megemlíteni.

- Hogy érzed magad a Kormorán zenekarban?

- Nagyon jó az összhang, mindenkivel jól kijövök. Nagy tisztelője vagyok Koltay Gergelynek, a zenekar vezetőjének. Kimondottan sokat köszönhetek neki. Fehér Nórival, az együttes másik énekesével jól tudok együtt dolgozni. Összeszokott párost alkotunk.

- Gyerekeid szeretnének-e követni a művészi pályán?

- Csenge még kislány, de nagyon szép hangja van, jól énekel. Ezzel kapcsolatban még nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Bence hegedül, de eléggé rapszodikusan áll hozzá. Néha kifejezetten noszogatni kell. Bálint a Színművészeti Egyetem gondolatával is kacérkodik.

- A hivatalos honlapodon nem tudnak kommunikálni veled a rajongók. Miért zárkózol el a Facebooktól, ahol a művészek 90%-a jelen van, és üzenetek lehet küldeni, vagy fogadni. Ez egy nagyon jó reklám a közszereplőknek, és téged igazán szeretnek a nem hivatalos honlapodon is. Viszont ott is kizárt a kölcsönös kommunikáció! Talán azért, mert volt ezzel kapcsolatban valamilyen csalódásod?

- Örülök, hogy ezt megkérdezted, hiszen volt a Facebookon honlapom, de mivel nagyon kevés az időm, és több mint 2500 emberrel kellett volna tartanom a kapcsolatot, ezért megszüntettem ezt. Nem akartam senkit megsérteni azzal, hogy nem válaszolok, vagy egy megbízott admin ír a nevemben. Elkészült a hivatalos honlapom, ahol fellépéseimről, és még sok aktuális témáról lehet tájékozódni.

- Mennyire érintett meg MiklósTibor halála, hiszen - biztosan nem véletlenül - sok dalát, vagy dalszövegét énekelted?

- Nagyon kár, hogy már nincs köztünk. Gyönyörű musicalek, rockoperák – például a „Légy jó mindhalálig” vagy a „Sztárcsinálók” zseniális szövegírója volt. Rengeteg külföldi dal magyarra fordítását is ő készítette. Utolsó munkái közül a Margitszigeten három nyáron át bemutatott, „Egy bohém rapszódiája” című Freddie Mercury életét feldolgozó színművet tudnám megemlíteni, aminek a rendezője is ő volt. Felháborítónak tartom, hogy a televízió miért nem adott egy emlékműsort a halála után... Sajnos ez nagyon sok elhunyt, híres, művészre vonatkozik...

- Teljesen egyetértek... De úgy érzem, jobb lenne egy örömteli eseménnyel befejezni az interjút. 2013-ban megkaptad a szlovákiai „Harmónia díjat”. Egy vagyok a sok közül, aki azt vallom, igazán legméltóbb helyére kerül a kitüntetés. Kívánom, hogy a további években is megvalósuljanak az elképzeléseid, és nagyon sok örömet találj a munkádban. A siker – szerintem – garantált, már csak a hangod, és színészi tehetséged alapján is!

- Nagyon köszönöm a beszélgetést!

                                                                                      P. Dobrossy Rita