Sírjában él

Az éles kés, a fent kasza.

A vér szaga, az új haza.

Kölcsönvett arc, lopott dalom.

A kincs, a lom, a hatalom.

Borsszemnyi hit, hasadt mozsár.

Hét friss kenyér, halas kosár.

A zöld erdők, a nagy folyók.

A júdáscsók, az árulók.

A vízesés, a vérmezők.

A gazadagok, az éhezők.

A madárszív, a héjaszem.

Az acélrács, a végtelen.

Ledőlt torony, néma harang.

Romok alatt élő harag.

A tetszhalott, hazányi nép.

Ki nem remél, sírjában él.

Sikoly

Rianás a sivatagban.

Az oroszlán szájában a

vadász csontja ropog.

Vergődése szorítja a satut.

A döbbenet fái között

sikoly hömpölyög.

Pórázonvezetett

/ Locsolóvers /

Sütöm húsod sebtiben,

szív alakú tepsiben.

Sült pogácsa, friss hamu,

locsolkodnék: nem kamu.

Árpádsávos az eke,

lehet szántani vele?

Ígéret

/ Kétszínű rap /

Bedobok egy rongyot a zenegépbe,

ráteszem az italom a tetejére.

Hallgatom a nótám, a Nótár Maryt.

Jó, hogy megszülettem, de miért épp itt?

Elszálltak a fecskék, ittmaradt a tél.

Nem olyan idő lett, milyet ígértél.

Lenyomták az iskolát a torkomon, hogy

félszer fél mennyi, mégse tudom. Ennyi!

Geccsöltem a gyárban kétezer évet,

hamispénzzel fizetett ki mégis az élet.

Elszálltak a fecskék, ittmaradt a tél.

Nem olyan idő lett, milyet ígértél.

Írtam a verseket, röhögtél rajta.

Most semmim sincsen, megsirat Majka.

Tanulni dolgozni, hidd el, megéri!

Neked fog dalolni majd a Nótár Mary.

Elszálltak a fecskék, ittmaradt a tél.

Nem olyan idő lett, milyet ígértél.

Elegem van már a szar zenegépből,

kiiszom a poharam a tetejéről.

Hallgatom a lármát, még azt ingyen mérik.

Jó, hogy megszülettem, és jó, hogy épp itt!

Elszálltak a fecskék, ittmaradt a tél.

Nem olyan idő lett, milyet ígértél.

Hittan

Hogyha őrt áll szendergő,

ha ül semmikölcsönző.

Kalózhajón lobogó,

dögcédula nyakamon.

Dala lopott hegedű,

háza nyitott tetejű.

Csörgősipkán szent harang,

fakereszten pap csókja.

Kolerában szerelem,

ha nem harcol: győzelem.

Aratáskor pergő szem.

„Jaj, kérem én sohasem!”

Halálhírben tévedés.

Míg értelmén töprengnek

a bölcsek,koporsókká

cseperednek a bölcsők…

Embernek farkasa

Ne fuss a sánta kutya után,

mert lehet, gyorsabb az tenálad!

Ne menj el innen, itt legalább

ismered azt, akit át akarsz verni!

Ne munkálkodj, a munka nemesít!

Nincs szükség nemesekre itt!

Ne másold le Szent Péter kulcsát,

az ajtót már rég ellopták!

Ne fogadj magad ellen, mert akkor

biztos,hogy az Ördög nyer!

Ne legyél pont hazug mondatok után!

Ember légy, ne embernek farkasa!

Bűvöskocka

Éjfél után jár.  Kiapadt a folyó,

lehiggadtak a kavicsok.

Záróra. Infra a palota, köd az ablaka.

Kizárt belőle, ma már nem is enged be,

a homlokom. Pedig tudja, hogy egy

pörgő kockában mögötte lakom.

Aszalt szilva

/ Mesék meséje a Hallomások könyvéből /

A szegény Hangya egész nyáron, a Tücsök ellenben…

Drága öltöny, nyakkendő, zselézett haj, fényes cipők.

Luxus kocsi, telt bőröndök, nehéz bankkártya, könnyű nő.

Hová készülsz Tücsök koma, hiszen közeleg a tél?

A tél a nyakamon csak járom, körbe járom a világot! Akkor

jövök vissza, amikor meghozza a tavasz a hóvirágot.

Megkérlek Tücsök koma, ha Párizsban jársz, és találkozol

Jean de La Fonteine-nel,mond meg néki,azt üzeni a kis

szorgos hangya,hogy aszalja meg az édesanyja szilváját!

Április

Nyárfa ágán ősz, bárányfelhőn szélfarkas.

Asztalon csizma. Tűfokában hegy,

a Krédóban Pilátus. Só a sebekben.

Délidőben telihold, csigaházban hét

elefánt. Föld alatt, az ég felett,

zsivaj. Szép versekben április bolondja.

Moha rakódik a semmi ágaira.

Nincsre a soha. Mély gödör a bérc

helyén,benne harang zúg. Zord telet temet.

Barmok előtt áll, miatyánkot rebeg. Egy

Messiást sirat. Bánatfekete.

Már harmadnapja gyászol. Kőbe vájt jászol.

A mérleg

meztelentes

ttelbekötözöttszemm

elsegyenlőserpenyőkkela

hitelességsúlyaival

elmértemazéletsúlyátésmeggörnyedtaháta

mnyelvemmindigazigazságfelébillentkiisvág

attákigenhamarazanyanyelvöltögetőkhogyn

eszólhassaklétezőnyelvenshamégisnenekik

Üzenet

/ Ház a sziklák alatt /

A szirt alatt hegy van. A hegy alatt völgy.

A völgyben rét. Ott még nyílnak a…

A réten menedékház. Amolyan remetelak.

Zörgetnek ajtaján. Egy hó lavina. A benne

levőknek üzenetet küldött véle a bérci tető.

Újjászületés

/ Mindhalálig rák end roll! /

Megszólal a dal. Felzabálja a csendet.

Metál. Őserő. Szárba szökken egy

mag, mit kiszántottak,de visszavetettek.

Megdobban egy szív, mit fakéregbe véstek.

Piros vér, zöld lomb. Fuldokló alól

kiszárad a tó,hogy az megmeneküljön.

Erdőtűz tombol. Szakadt fellegek jönnek,

rögtön eloltják. Hamu alatt egy madár.

Lángol a teste. Újjászületett!

Talán a tenger

Elnéptelenedett a szabad strand.

A part fövenyében állok, didergő

magányban. Víztükörkép hajlítgató

hullámverés mossa a lábam.

Szőke Tisza. Hajózható bánat.

Átkiabálok a túlsó partra. Van ott

valaki? Koszos habokba hullik a

válasz. Talán a tenger megtudja.

A kihűlt égen madarak szállnak.

Utolsó útjára kísérik a nyarat.

A folyó mentén szomorúan állnak,

levélkönnyeket sírnak a fűzfák.

Szálka a szemben

Gepetto mester!

Sose csinálj magadnak

faragott képet!

Jó Pinokkió!

Versenyt orrhosszal nyerhetsz,

csak hazudnod kell!

Ördöghegy

Ott, ahol a karám oszlopa törvény,nincs rakódik a semmire.

Könyöktől könyökig ér a tér. Amíg arcunktól elfordul egy arc,

más gondolatában babrál valaki. Mindenki azt nyüszíti, amit a

pénz vonít. Hol, ki nem ismeri őseit, megöleti maholnap hőseit.

Ahol addig kellenek a hű kutyák, amíg terelnek, csaholnak.

Hol, ki megpróbál tündökölni, kénytelen, önmagát, embert ölni.

Ha a szegénységből kiakar látszani, a jog betűit kell kijátszani.

Fáról le, fára fel! Rendelet. Adó alatt nyög, idő előtt hal.

Hol 100 évet késnek az órák, ott az Ördöghegy az égig ér.

Ha onnan egyszer lenézne az Isten, talán Ő is megszédülne.

Elhagyni készült e tájat a bánat. De egy ideig a szomorúfűz

itt marasztalta. Végül mégis elment. Síromat gyomlálja…

Nincsendal

Nincsenek szárnyak, amikkel önmagamba szálljak.

Nincs hágcsó, amin leereszkedhetnék magamhoz.

Nincsenek utak, amelyek hozzám visszavezetnének.

Nincs fény. Szavaim túszok. Tüskés kaktuszok.

Nincsen test, nincsen só, nincsen lélek. Nincs est,

nincs szó,nincs ének. Hogy nincsen jó, csak rest, félek!

Koronavírus 2

Sehol-nem-volt, valahol-van egy korona.

Amit ha egyszer valaki a fejére teszi,

onnan többé senki le nem veszi.

Csak a fejjel együtt távolítható el.

Sehol-nem-volt, valahol-van egy multidő.

Egy talizmán, ami elveszett.

Esőember

Elvágtatott valahova, gyerekkorom hintalova.

Gyalogosan járok-kelek, korbácsolnak nyarak,

telek. Futok a dolgok után, futnak a dolgok előlem.

Nem tartozom alomhoz, kotta hattyúdalomhoz!

Tenyerek ökölbe csukódnak, zárulnak az ajtók.

Vad kutyák nyomomban, bőrig ázott hajtók.

Most a gyűlölet vára minden szív. Dörren a fegyver,

dörög az ég. Jégeső szakad, zuhogok rám!

Alzheimer

A koncert véget ért.  A színpad

csupa rom,füst és korom.

A fényeket kikapcsolták, néző

nincs egy se. A hangfalak

leomlottak,csendbe fagytak a dalok.

2 minta mint a

Hű, de meleg van!

Mint a rém egyformaság

zárt hodályában.

Tyű, de hideg van!

Mint a torz egyformaság

vak homályában.