Végső visszaszámlálás
/ Elballagás /
Ó, ió, ció, ációóó!
Eltűnt egy generáció!
Tovább is van, mondom még!
Ráció, eráció, ne ráció !!!
Eltűnt még egy generáció!
Tovább is van, mondjam még?...
Onnan
Onnan, az innenső: Istennő!
Onnan, vélik, úgy élünk, mint halak a vízben.
Itt valóban úgy élünk, mint vízben a halak.
Olajfoltok alatt.
Kiolvadt harang
/ A hallomások könyvéből /
Jégcsapok, dércsápok. Hó esett, szán alom.
Páncél lett a folyó vize.
A harang néma volt, mint Bábel tornyában az őr.
Megfagyott szava.
Amikor a tavasz lázától kiolvadt,
hatalmas harangzúgás támadt.
Megrepedt a folyó vize, lehulltak a jégcsapok.
Napokig kongott!
Azt hitték az emberek, hogy a világot temeti.
Holt Pegazus
Holt Pegazus hátán, kietlen táj fölött,
viharos szél szárnyán,borult égen szállok.
Tikkadt virágoknak, szomjazó fáknak,
szemerkélő könnyel,hűs záport hazudok.
Fényárnyék
Nehéz iga a könnyű ige!
Lármás világ, halk másvilág.
Tűzre vetett könyv,
vízbe fúlt hal.
Ritka garas, sűrű homály.
A könnyű ige, nehéz iga!
Kocsmazaj,síri csend.
Égi ének, pokoli hang.
Elgörbült száj, egyenes szó.
Édeskevés, keserűsok!
Nehéz iga a könnyű ige!
Csendutca
Tele van az utcánk emberlakta házzal,
végestelen félig se!
Néhány udvaron ugat még egy-egy gazdátlan eb.
Hűségük, mint koldusok nadrágján a zseb,
fölösleges.
Tele van az utcánk emberlakta házzal,
végestelen félig se!
Akvarell
/ Tájképkeret /
Értékét mi sem bizonyítja, úton halad.
Világot fejez ki, vezeti az olvasót.
Költészetről tanúskodik, vall!
Harcos hang! Magáért katonazene.
Nem kellett! Kirakták az esőre.
Elázott! Süss fel nap, szárítsd meg!
Reményakasztók
/ Modern eskü /
Gyógyítókat betegitek,
elesetnek nem segítek.
Minden vadat tőrbe csalok,
hősi vérből nem okulok.
Meg nem óvom szép Hazámat,
halálomig tartom számat.
Akarattal megtévedek,
Ördög elé letérdelek.
Ha eskümet én megszegem,
pokol tüze melegítsen,
Sátán szava keserítsen.
Jég áldja vetésem!
Porcelánparaszt
Meleg szendvics, hidegháború.
Szófolyó, felszínhab.
Hallgatag vásár.
Halottak kimenőn,
szobrok zarándokúton.
Turisták, különbusz. Kolumbusz.
Csütörtök, péntek, Robinson.
Szederinda, leng a hinta.
Kofák zsebében Dózsa trónja.
Látnotok kellet volna
Látnotok kellett volna,
hogy elhiggyétek,
ami akkor történt, és ami utána.
Tették, amit cselekedtek!
Hogy elhiggyétek,
ami akkor történt, és ami utána,
látnotok kellett volna!
Igazságosztók
/ Apokrif levél./
Kedves testvéreim, Tisztelt véreim!
Kiderült, így tudjátok! Átok rájuk!
Menjetek ellenük, és senkit ne kíméljetek!
Létünk fennmaradása a tét!
A győzelemhez mindenkire szükség van!
Vigyétek magatokkal házaitok népét,
azoknak családját,és azoknak barátait !
A nagy sokasággal özönöljétek el földjüket!
Ragaszkodjunk ahhoz a jogunkhoz,
amihez hozzá ragadtunk!
Ha így lesz, győzni fogunk!
Az Isten is velünk van!
Az igazságosztók nevében:
Kajafás főpap, a Nagytanács elnöke
Quintus Pontius Pilatus, római helytartó
és Jézus Krisztus szupersztár
Aranypor
Aranypor a Múzsám rúzsa.
Főpapok és írástudók!
Nincsen alku, nincs júdáscsók!
Nem kell harminc ezüstötök!
Aranypor a Múzsám rúzsa.
A költő szívében
Már az újhold sem a régi.
A boszorkányok kastélyán
már nem ehető a háztető.
Kialudt az örökmécses,
elveszett a rossz pénz.
A vadász leterítve! Halálán
siratóasszonyok mulatnak.
A költő szívében vers ugat.
Lélekvezető vak kutya.
Csillagfecske
/ Elszállok innen! /
mandulajózsef
Verseim, ha csillagok voltak,
káromoltátok az eget!
Verseim, ha fecskék voltak,
nem hagytátok fészket rakni
őket szívetek ereszei alatt!
Az én fecskéim nem csináltak aranyat!
Itt, ha nincs két fecske, nem is lehet nyár!
De ha elszállnak innen, vetnek és aratnak!
2019. 05. 28
A sötétség vándora
Szürkület. Sokasodnak a táj útvesztői.
Vértelen arcú utasok alszanak a pislákoló
fényben. Álmuk fakó, mint a halvány remény.
A délután utolsó vonatáról leszállt a Nap.
Szembe jött vélem a szélsöpörte peronon.
Arca sápadt volt, szemében közöny.
Elnézett fölöttem.
Az Éjszaka angyalai legyenek veletek!
Szólt oda az imára kulcsolt kézzel kéregetőknek.
Majd sietve eltűnt a közeli ködhegyek mögött.
Sötétbe borult egy ház, s vele egy kert.
Egy kert, mely régóta bujtat egy árva virágot.
Viharban
Erős szél, szembeszél.
Erős szél eresszél!
Nem félek, nem ordítok.
A viharnak hátat fordítok.
Erős szél repítsél,
erős szél el ne eresszél!
Időjós
„ Annyiadika van, mint amennyiedike?”
Kántor Péter
Tegnapelőttről nézve, a tegnap holnap volt.
Így ma, holnapután van. Mi lesz ezután?
Másnap? Más nap?...
Az elsápadt szivárvány lejárató időt jósol.
Emeljetek föl
Itt élek, itt remélek.
Itt teszek jót, itt vétkezek.
Ide hívott el az élet,
itt ér utol a szent ítélet.
Egyszer,ha majd porba rogyok,
emeljetek föl kék angyalok!
Egypettyes
Egypettyes katicabogárka, szállj el, szállj el!
Hétpettyesek jönnek!
Szemeikben lándzsahegyek.
Szárnyad törik,
egypontodat célba veszik.
Holtbiztos a halálod!
Ízekre szednek, s nevetve felcsipegetnek.
Egypettyes katicabogárka, szállj el, szállj el!
Hétpettyesek jönnek!
Amikor madarak
Amikor madarak suhannak fölöttem,
súlytalan lesz minden körülöttem.
Elhallgat a zsibvásár.
Ilyenkor hozzám száll egy csapat ének,
s a fény tiszta asztalához,benne vélem,
közelebb visznek egy tolószéket…
Viperabál
/ Méregpohárköszöntő /
Vérfarkasok, jó hiénák,
szalonsricik, luxuskurvák,
egyéb kétkezi banditák!
Horogkeresztapák,
talpnyalók, lakájok,
rettegettivánok!
Mint a bál védnöke,
e
m
e
l
e
m
poharam rátok!
Jó mulatást kívánok!
/ 2019.05.23./
mandulajozsef54@gmail.com
Árnyak
Zúgó szélben leng a homály,
porcukor a korán jött hó.
Egyenszürke az őszi köd,
nem jár többé a napóra.
Halvány csillag ég fölöttem,
halál árnya áll mögöttem…
Aki szabad
„ Ki szabad annak meghalni is szabad.”
Jánosy István
Egy gondolat kezében halálpontos mérleg.
Nekem méricskéli rajta most a mérget.
Kettős kereszt?
/ vagy amit akartok? /
Ha nincs árulás,
elmarad a megváltás?
Áldassék Júdás?
Halálos tánc
Csodafa gallyából,
százszorszép szirmából,
villámok fényéből,
szemek melegéből,
puskacsőbe rakott fészket
szerelmem madara.
Félholdfény
Elporladt gondolat, vöröslő sivatag.
Vöröslő Naphalál, szép szó már nem talál.
Beesteledett. Magányos csillagok
szeméből kibuggyan a Hold!
Erdő közepében
Bódi László emlékére
/ „ Csillagom vezet,
én utánad megyek.” /
Cipő
Harangvirág kondul. Temet.
Meghalt egy kicsike madár.
Ősz varázsló búcsúztatja,
erdő lombja betakarja.
Esőfelhők megsiratják,
imádkoznak érte a fák…
A háború gyermeke
Az emlékeim rengetegében
tetem hátán tetem.
A földet vérrel itatom,
s koravén hullákkal etetem.
Körülöttem, örök idők óta, harc közben,
s harc után,mindenki temet.
Ilyenkor, hogy szememben láthassák
örömöm,feléjük fordítom tekintetemet…
Eltévedt vándor
Ajtóm elé, melyen nincsen zár,
s mindig tárva-nyitva áll, megmaradt
szavaimból lábtörlőket szövök.
Hogy letörölhesse ronggyá nyűtt saruját,
ne legyen rajta sűrű sár, minden
hozzám betévedő, bőrig ázott vándor.
Kalitkában szárnyalók
Poharában az igazság anyja.
Lelkében szó szót követ, kő követ.
Verseit írja. Mint papírkutyát,
égkék szemében a békét kinyírja.
Szavak. Aranyketrec, gyémántlakat.
Rabságban tartanak minden madarat.
Tücsökhegedű
Bú a bohócban.
Örökéletű tiszavirág.
Se jobb, se több, se kevesebb.
Csak egyre több rajta a seb.
Húrjai sóhajba csavarva.
Ha megüt egy hangot, az sírni kezd.
Könnye hullik koldus tenyerébe.
Cifra semmit, álmot venni.
Tudja: a nagyvilágon e kívül nincs…
S ezen belül hol? Kérdezi nótaszótlan.
Rianás
/ Jégzengés /
Dühös tél, széles tó.
Vágott lék, orvhalász.
Fémhorog, éhes hal. Rátalál.
Hízó jég, rianás!
Azt hitték égzengés.
Pedig csak ásított a halál…
Mandulavirágzás
/ Vincent van Gogh /
Fejem szédül, hitem szétdűl.
Lelkem, mint hitetlen lelke, kietlen.
Amikor leírom, olyankor lehullik
róla egy-egy fehér szirom…
Ellenméreg
/ Vipera opera /
Vakarva, vakaratlanul,
az a marás folyton viszket.
Akarva, akaratlanul,
az a seb még most is ég…
Dodona
/ Jóslat /
A tölgyfa lombja mondta a vadásznak:
Küszöbön állhat egy kiadósabb préda elejtése.
Időnként előfordulhat egy-egy gazdagabb zsákmány.
Valószínűleg lesz, talán várható, egy busás fogás.
Néhol elképzelhető egy bőséges szerzemény is.
Egyes helyeken, átmenetileg, sikeres lehet a vadászat!
Mondta a tölgyfa lombja a vadásznak.
|