Acélváros
Az ég erő a tűz tisztaság.
Detonációk között gyermekek hada zsibong.
Mosolyukkal betakarják didergő énekünk.
A betonfalak tövében fény és árnyék kergetőzik.
Új és ódon összefonódnak.
A koromszínű ég alatt aranyszélű alkonyat lebeg.
Sötét szemekben fehér ruhába öltöznek a szirmok.
Hűs forrásra hajolnak a tűzmadarak.
A csendbetűnt síneken megáll a napvonat.
Ha a csillagokat már mind összesöpörték,
kincsekkel rakott álmából gyorsan ébred a város.
Aritmia
Szabálytalan szívverés
§ § § § § § § ? ? ? ? ? ? ?
§ § § § § § ? ? § ? ? ?
§ § ? § § ? ? ? ? ?
§ § § § ? ? ? ?
§ § § ? ? ?
§ § ? ?
§ ?
§
Az utolsó szó
„ Potomság!”
/ Petőfi Sándor utolsó szava./
A sokasodó hullahegyek közt,
lélekszakadva,rohan,szinte száll.
Szívéhez kap, minta lándzsaszúrás
érte volna, de meg nem áll.
Potomság!...
Mondta, és a sokasodó
hullahegyek közt,lélekszakadva
szaladt,rohant,szinte szállt!
Bábel
A jég hátán is megélek, ugatta a fakutya.
Vételre vagyok állítva, finomkodott a lélegzet.
Felteszem magamat az i-re szólt nagyvonalúan
a pont. Utolsó vacsorád leszek, fenyegetőzött
a galóca. Jöttek újak, mondtak mást!
Csak a meztelen csiga szajkózta, mint elakadt
lemez ugyanazt: Ahány szokás, annyi ház kéne!
Ahány szokás annyi ház kéne, ahány szokás…
Don Quijote hazatér
Nem harcolok többé!
Haragomat felkötöm,
csendbe fojtom szép dalom.
Ne őröljön tovább,
mindenféle szélmalom!
Élők napja
Az agg temetőben, friss koszorúk közt,
száll a harangszó.
Az emlékezet szembogarában
égnek a gyertyák.
Szítani lángját, egy odalett sereg
sereglett oda.
Fekete zaj
Víkend van, gondtörő.
A vízparton tanyázunk, bő sátrunk fény.
Jókedvünk dalai szabad madarak.
Hangszereinken billentyűk a szavak.
Fönn halálsápadt Nap lebeg,
lenn a víz szelíd.
Féltett mezsgyét ringat ölében.
Míg árama dalnak rázza a partot,
mögöttünk fellegek törnek az égre.
Fekete zajjá züllesztik dalainkat...
Hegyomlás
Szívemben szárnyat növesztettek a kövek.
Messzire szálltak!
Mind belehaltak az égigérő hegyek.
Járomtörő
Zihálnak a gebék.
Parancsszó-szegő kaptatóhoz értek.
A hátranéző terhek, lassan-lassan
földhöz ragasztják a megrakott szekeret.
Átokesőt szórva, pattog a hajcsár.
S míg húrként nem feszül istráng,
jobbra-balra üt-vág! Napokbólfont
ostorában fémszögek a percek.
Képcsőházkutatás
Szuper shows vers,
avagy tévében live a nation!
Kellékek, színfalak, cifrázott maskarák.
„Top Shop, Klipklub, Szatalit, Tranzit.”
Festékvéres pengék, vászontömlöc,
pingált rács.
„Showtár, Showder, Exkluzív, Anziksz.”
Szélgépvihar, kristálygömb,
kutyátlan póráz.
Police,Théma,tv tohovabohu pont hu…
Kopjafa
L
E
DAMJAN I CH
N
K I SS
K N ÉZICH
G
SCHW E IDEL
BATTHN N Y
W
VÉCS E Y
NAGY S ÁNDOR
T ÖRÖK
DESS E WFFY
LÁHNE R
PÖLTEM B ERG
A U LICH
LÁZÁ R
G
Könyörgés
„Uram segíts, hitetlen vagyok!
Nem látok mást csak harcot.”
CSODATÉVŐ
PRÉDIKÁLÓ
OSTOROZÁS
KERESZTFA
HALÁLTUSA
HARMADNAP
FELTÁMADÓ
FEJEDELEM
SZEGÉNYEK
GYÖTRŐDÉS
TÁN
TORGÓ
IRGALOM
RA VÁGYAK
OZÓ BÚS
SZELI
DEK
VILÁGVÉGE
KÖNYÖRGÉS
Lélekharangvirág
Alkohol blues
Volt egyszer, hogy nem volt hol.
Csúf prések nyomásán könnyíteni
könnyel,szerelemkagylók gyöngyeit
felhozni örömmel. Ostorozó emléküket
láttató izgága fény,kezemen, ha remeg,
árnyékként vibrál vele színig telt poharam.
Lenni vagy nem
Nem szeretnék kincs lenni!
Drága ékszer, gyémánt, arany,
igazgyöngy, vagy smaragd.
Mert amíg el nem múlok,
mindennél jobban, ne engemet
szeressenek az emberek!
Metamorfózis
Esőcsepp, tócsák. Gyermekarcú tó. Feneketlen.
Tenger áztat benne szerelmet. Lángol a Föld!
Elsötétül a ricsaj, fekete szél süvölt. Az árnyékok
fala az égig nő,hűlni kezd a vágyak levegője…
Mozgó világ
Remegő rostába önti nap mint nap
magamagát a mozgó világ.
Lét terelő történések szín- és méretjátszós
verziói, amik fennakadnak
a tékozló rácson. Kényszermunkaruhában,
aratva pergő napokat,fent kaszaként rop
szüntelen táncot a létarcú perc. Évkévékből
végtelen kazlat rak s csépel, csépel az idő.
Nehézléptű nappal
Rám ordít a telefonom!
Betörve a csend ablaka.
Résein elfolynak az álmok.
Míg gondjaim magamra
kapkodom, éj s nappal közé
virradat-varratot húz a
gyűrött arcú fény. Mint szájból
kitépett szó vérzik a hajnal.
Sírok
Sírok.
Múltba tekintők, szánni valóak.
Sírok.
Földbe hanyatlók, hálnak a csenddel.
Sírok.
Újratemetnek, rejtik az arcom.
Szabadesés
/ g 9.820 m/secnégyzet./
A Nap közelében, kábultan,
ki nem nyílt ernyőt markolok.
Itt nem véd a kereszt,
csillag sem óv. Szememben
1000színű virágok nyílnak.
Illatukban lebegek. Szabadesés.
Fölporzik a föld!
Feketelyukba zuhan a tér,
sikoly éles fájdalommal
lehullnak a hínárzöld szirmok.
Szavaim
Nem szabják, meg melyik úton járjak,
csak az összes többit lezárták.
Zaj és riadalom.
Szárny volt, s lett íme járom.
Zajog s rí a dalom. Át-átírások,
soha véget nem érő honfoglalások.
Most nincskereső, semmiható szavakkal
vesztüket vérzem. Éjszin álmomban
alabástrom,ébren ében a haláluk.
Transzformer
Hasisszagú haja szorongó vadkender.
Szeszfoltos ruháján széttépett szivárvány.
Volt zsákutcakölyök, rokkantasított álmodozó,
kortárs éhezőművész,betanított kéregető…
Táncosként látták utoljára. Az áradó folyóban
keringőre kért fel egy örvényt…
Túlterhelt bárka
Itt és most nézz le fiaidra!
Süllyednek!
Túlterhelt bárka a szívük!
Záhony
Sínváros feszes keleten.
Kapuja fölszivárgó fénynek.
Léte vasút-színű egét,
mint hídjai a hűs Tiszát,
áru-sugarak ívelik át.
Verejtékprizmán megtörve,
szivárványként hullanak szét,
át-át szőve nehézléptű nappalok
szürke szövetét.
Ha az éj feszíti fátylát, szemaforok féltik
álmát,s a házak között gond zakatol.
|