Mandula József versei

Öngyújtópont

Csöpög az aggódó költőtoll:

„zön-zene-zön-zene-zön ”

Tudtam, hogy válaszolni fog.

Csak előbb még kiegyenesítette

a Don-kanyart, s csak azután  

kezdett csöpögni újra,

a nemzetért aggódó költőtoll:

„zan-zana-zan-zana-zan ”

Sorskárogó

/ Alacsonyan szálló igék,

nyakatekert mondókák, elszólások /

Kaktusznyalóka

Szelíd tigris, vadliba, szónak hinni nagy hiba.

Lánctalpak az égre léptek

Kevés a bikavér, vírust hord a denevér.

Pennáddal írom

Ingyom-bingyom táliber, halott lesz, ki szólni mer!

Vámszedők ölelése

Ciróka-maróka, sztárügyvéd lett a róka.

Vendégarc

Egyedem, begyedem, kipakolt az egyetem…

Képmás másképp

Egy szem búza, kendermag. Gender, vagy…?

Suttogó sirám

Tente, baba, tente, megnyúznak hetente.

Senki semmi

Mese, mese mátka, utolért a szentek átka.

Árnyék

…dombocska, mért enyém a fény mocska?

Holttenger

Ég a gyertya, ég, rám szakadt az ég.

Báb délben

Csip-csip csóka, halálom csak móka…

Vihar után

/ Lap 19-re /

Szelíd hajós szelíd vízen.

Feltámadt, feltámadt!

Dehogy tudtam, dehogy tudtam!

Mikor már kár, semmit sem ér,

csakugyan hiába, alighanem késő,

még nem mindegy, még nem mindegy!

Farkasokkal táncolók

/ Kölcsönvers /

„Versek, versek erőtlenek,

szégyenkezem helyettetek.”

Költők, írók, babért kaptok,

hogyha minket elárultok.

„ Fázunk és éhezünk,

s átlőve oldalunk”,

de mi nem kutyákkal:

farkasokkal táncolunk!

Nem írok én soha többé!

/ Ahogy van, úgy lett./

Így válik az álom köddé,

forró vérem jeges vízzé.

Költők, írók, erőtlenek,

szégyenkezem helyettetek…

Látványpékség

Mindennapi kenyerünk a nyelv.

Add meg nékünk ma!

A látványpékség kirakatában

egy szélmalom-makett,egy

lisztfehér, fából faragott bábú-pék.

Országnagy lapátján egy bokrétás,

kenyérformájú nagy lufi.

A nyelv, mindennapi kenyerünk.

Ma add meg nékünk!

A bűn zaja

/ Vadonatújvilág szimfónia /

A lakatlan Éden néptelen.

Gyermekkortalan az égarcú Föld.

Okos a ravasz kígyó telefonja,

pénzkalitkába menekült a buta hit.

Megjelent a Magyar Közöny!

Bűnnel kezdődött.

Most olyan, mint annak előtte,

s olyan lesz, mint most.

Hallgat a szép, szótlan a jó.

Mindenhonnan a bűn zaja szól!

Búcsúcédula

Itt loptam,

kalmár, vidd hírül a szarkakirálynak,

mind eloroztam, amit összerakott a haza.

Tudasd véle, mihelyt a pénzük

a ládájában csörren, a haza

lelke azonnal az ölébe száll…

Tetszhalálrajz

Döglött ének, törött ágon.

Zsibvásárfia.

Sánta lábán ámokfutócipő.

Alkudozó kofa, arctalan pofa.

Lejt a pálya. Pénztenger árapálya.

„ A költészet nem való semmire! ”

Mondta Ő, a híres-neves költő.

Majd összecsukta laptopját,

és kért egy dupla whiskyt tisztán.

És Izolda…

Holnapfogyatkozás

Hátizsákutcába tévedt a vándor.

A templomhajó imazátonyra futott,

sámántánc-zenére ugrálnak a főlókötők.

Pokolgépet alkotnak a gépek.

Gazdátlan éden, sok gyerek éhen…

Kövek moccanásai, lepkeszárnyú angyalok.

A Pegazus szájában blabla-zabla,

a költők lantja árverésen.

Az ég adta földön kétségek zenéje szól egy

gazemberéleten át.

Csendre tanítja fiókáit az énekes madár.

Percemberkék ketyegnek, ütött a bolondórám.

Későre jár. Az órám megáll félúton.

A sarokban beszövi a pókot az unalom.

Egy vakreménycsillag világit rá kedveszegetten.

Mit viszek vajon a holnapnak?

Vihar előtt

Kezd beborulni.

Bárányfelhők bégetnek az égen.

A földön hallgatnak.

Csend van.

Ha vihar támad, a holt tenger

feltámad!

Ilyenkor jámbor a pásztor,

kushadnak a nyájőrző ebek.

Félek ebben a csendben.

Remegő szavaim mögé bújok…