Bakajsza András esszékötete folytatásokban    / 9. befejező rész/

                                       Szépíróink dr. Béresért és cseppjeiért

    A Béres- kincsek között szemembe tűnik egy fehér borítójú: Fekete György Székfoglalója. Szülőföld- vallomása a hátsó borítón: ,,A másik otthont adó parókia a szabolcsi Tornyospálca akácsorai közt húzódott meg…” A világhírneves belsőépítész és bútortervező itt tanulta tisztelni és áldani a ,,fáradozó Ember”-t, a szintén világhírű Béres Józsefet imígyen: ,,Béres Doktor Úrnak el nem múló köszönettel Fekete György Bp. 1993.”

     Forgatom Jóska bácsi ajánlatos könyveit. Hajdan volt filmélmény sejlik föl, a Hanyistók. (Móra Könyvkiadó, 1979.) Tőke Péter, a regényíró a következő különös módon ajánlja: ,,Dr. Béres Józsefnek, azon örömteli reményem kifejezéseként, hogy munkássága és emberiessége következtében, a 301-302. oldalakon leírt vágyálmom talán kiszakadhat az álmok köréből. Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel: Tőke Péter Győr, 1989. szeptember 11.”Az idézett lapokon a szerző aláhúzással élt: ,, …nemcsak egyetemen lehet megtanulni az orvostudományt… ha összetennék a tudományunkat, akkor nem lenne betegség, amit ne bírnánk meggyógyítani…”

     Dr. Béres József nem mulasztja el köszönetét kifejezni  ,,azoknak  a barátoknak, íróknak, költőknek, újságíróknak… akiknek a múltban is volt bátorságuk a Béres-ügy mellé állni. ’’ (Béres József: A malignus daganatok biológiai, biokémiai okai, 191. oldal, Béres RT 2ooo )

     Illyés írja Bartókról szóló költeményében:, volt törvény abban, hogy éppen e nép, „lelke mélyéből ’’szakadt föl zenéje. Volt törvény abban, hogy az ízig-vérig magyar parasztfi, a „ kommenciótlan béres ’’ sikerrel harcolja meg ama nemes harcát az eltörlő típusú törvénytelen hatalom ellenében. És abban is, hogy éppen a nemzeti  örökségünket tovább vivő és gyarapító szépíróink sorakoztak mellé; kiáltó szóval, találó szóval rettentvén a keselyűt. Miképpen Ésaiás szájával szól az Úr:  ,,…őrizőket állatok… ne hallgassatok.’’ (És.62,6.)

     Miért a szó művészei- Ratkó, Nagy László és a többiek - ijesztették a „farkast, veszett varjút’’? Erről szól hét évszázad magyar  irodalmának legjava. Illő hát, hogy szóba hozzuk Béres József kedvelt poétáit, emlegetett verseit, verssorait. Szerzői jogvédelem alatt álló videokazettáján két  lírai szó olvasható: „ Vadócba rózsát…” Mécs László alkotásának címe életfilozófiává  mélyült: Vadócba rózsát oltok , hogy szebb legyen a föld!  Szó szerint veendő: Jóska bácsi is oltogatta a vadrózsát a tiszai ártéren, otthon, Záhonyban. Rácsodálkozott, kinek arra vitt útja – tearózsa kinn a prérin? Ilyen lett volna a Béres-kert: „Nagy kert. S amerre nézek ,száz rózsa  rózsa hátán… Közöttük ül, szemezget…” (Három holdra vágyott hajdan, hogy ültessen, oltson, mint az Epilógus Arany Jánosa), vagy úgy élt volna, mint  főhadnagy Fazekas úr Csokonai költeményében:,,…a rendtartó méheknél / Kedve-telve ácsorog, /  S érzi ,hogy az embereknél / Az ország nem így forog.”                                

     Előkerül emlékezetéből más Mécs-mű is, A királyfi három bánata: ,,Amikor születtem, nem jeleztek nagyot / messiás-mutató különös csillagok,/ csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok…”

     Hadd ajánlja hát a dolgozatíró a nyolcvanhárom éves Jóska bácsinak a Piros csizmám őszi harmat Mécs-vers ráillő részeit:,, Egyenes még jó gerincem, /a lelkemen törés nincsen,/ feszül még a lábom izmán / mérföldlépő piros csizmám. / De a csizmán őszi harmat. / Mázsás súlyú a könny-harmat. / Boszorkányság fonja sorom / a fekete párka-orsón… Se tova, se tél! Nem visz mán /mesékbe a piros csizmám… Szívem szállna, mint a darvak,/ s vágyon, csizmán könnyes harmat.” Elégia? Az, de óda is:  fenséges, magasztos.

     Drámai hős dr. Béres József.

     Mintázódhatott volna róla is Sarkadi Imre Elveszett paradicsomának bölcs öreg  Sebőkje: ,,…most is az az elgondolásom, hogy egyes növényeknek a virágzási és beérési idejét megváltoztassam…hogy a növényi . kártevők megjelenése ne essen vele egybe. A halál ellen csinálom.”

     Találkoztam típusával tanulmányban (Németh László: A kísérletező ember, Aminőség forradalma, Gályapadból laboratórium), ...az ember nemcsak természet, tanítja az író. Továbbá: ,,… nincs az a munkahely ,amit  a kísérletező ember laboratóriummá ne tudna  átalakítani, nincs az a robot, amit a minőség lehelete vívmánnyá nem varázsolhat át.” A Németh László-i gondolat szó szerint igazolódott itt Kisvárdán, az Isten háta mögötti huncut homokon. Béres József itt,  a hajdani Nagytanyán teremtette meg  laboratóriumát, igazolva a régi római bölcsességet: Labor omnia vincit, a munka  mindent legyőz. Dolgozószobája beszédes tanú rá.

     Miközben a Szépíróink dr. Béresért és Cseppjeiért témán dolgoztam, katartikus élményben lehetett  részem, és ez feledtette velem vesződségeimet, forrásanyagom alig elégségét. Tudományosan megközelíteni és értékelni dr. Béres Józsefet és művét, nem lehetett tisztem, ám a szépirodalom felől közelíteni hozzá, megindító és megtisztító folyamat. A szépírók kinyitják szemüket a tisztánlátásra, hogy alkotásaik segítségével találjuk meg a Szép testvérét, az Igazságot, miként Keats angol költő megverselte. S azt is, hogy nemcsak a rózsa és a rózsaoltó mozdulat szép. Szép lehet a nagyság is, egy-egy nagy sors, egy-egy nemes küzdelem.

     A Béres-ügy lezárult. De azok az évek, évtizedek nem pereghetnek el. Illyést idézve: ,, A megíratlan idő… egyszerűen el se megy; ködszerűen üli  a tájat és az elmét.”

   Béres József és Nagy László(ék) kemény küzdelme az emberért- ki, ,,égi, földi virágzás tükre” – áttör időn s ködön.

   Ha hozzájárulhattam, erőm szerint, a köd oszlatásához, az adósságunk csökkent vele.