Tiszaszentmárton történetéből

  1067-ben említi először írás a szentmártoni kápolnát és István nevű papját. A pápai tizedlajstromokban Santus Martinus névvel szerepel. A XII-XIII. században mezővárosi ranggal bíró település volt, Szabolcs vármegyéhez tartozott.

  1345-ben Villa Scempmárthun és Poss Zentmarthum néven említi a Zichy okmánytár. A megye két ősi birtokos családja a Báthory és Várday mellett neves familia volt a Losonczi család, akik a XV. században emelkedtek fel a török ellenes harcokban. Losonci István temesvári uradalmának központja volt, melyhez néhány falu tartozott: Őrmező, Pálca, Mándok, Eperjeske, Zsurk, Bezdéd. Itt állt a kastély, felvonóhíddal, vizesárokkal körbevéve. Ekkor épült (őskori halomsíron) – valószínűleg a Szent Márton kápolna alapjaira – a ma is látható templom, mely műemlék. A Losonci család temetkezési helye a templom alatti kripta befalazásra került, feltáratlan.

  1552-ben a török támadás első állomása Temesvár bevétele volt július végén. A kegyetlenül felkoncolt várkapitány, Losonci István két lányt hagyott maga után, akik közül Annához – múzsa nevén Júliához - , a környéken vitézlő Balassy Bálint írta legszebb szerelmes verseit. Losonczi Anna házassága révén került a birtok a Forgács család tulajdonába, akik a XVI. században Bécsben laktak, a kastélyt nem lakták, az lassan pusztult.

  1704-ben a Rákóczi szabadságharc idején kuruc kézre került, Mónus nevű kurucról beszéltek a régi öregek. A Forgách család 1752-től Mándokot tette meg az uradalom központjának, ott építettek kastélyt. (ez a család 1945-is a környék birtokosa. 1784-ben közigazgatásilag Szentmárton a Báthory járáshoz tartozott, később a Tiszaihoz. A Tiszai járás székhelye Mándok, 25 községgel. Gróf Forgách László nevéhez fűződik uradalmának megerősítése, híres ló és állattenyésztése volt.

  1907-től kezdte meg működését az Országos Törzskönyvi Bizottság. Megteremtették, hogy egy településnévből csak egy legyen, így ezidőtájból lett a település neve Tiszaszentmárton, hasonlóan sok Tisza-menti településhez, a Tisza folyó közelsége miatt. 1911-ben Forgách László halála után, a jól megszervezett birtok testvérére, a tuzséri Forgách Margitra, illetve férjére, Odeschalchy hercegre szállt. A birtokot azonban nem adhatták el, mivel a grófnénak (Forgách László özvegyének) haszonélvezeti joga volt. Addig csak bérlőknek lehetett kiadni a birtokot. Tiszaszentmárton egy részét a község, másik részét Moskovich Zsiga bérelte.(Zsurkot is.)

  A kastély helye ma már nem látható, területe régészeti szempontból védetté van nyilvánítva. A helyiek Kastély-kertnek, Kastély-kertnek, Kastély-rétnek nevezik a területét, napjainkban „puszta” elnevezéssel említik a hajdani kastély helyét, mely eltűnt a századok során.

Szabó Éva